Büntetések és jutalmazások rendszere a büntetés-végrehajtási intézetekben

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi XI. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1993. évi XXXII. törvény, valamint A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2003. évi CCXL. törvény összehasonlítása, valamint személyes megfigyelések leírása.

A büntetés-végrehajtás világa számomra, mint kívülállónak igen érdekes. A gyakorlati időmet is az egyik ilyen intézményben töltöttem.

A kint, szabad világban élő társadalom többi tagjára nyilvánvalóan a szabad élet törvényei és a társadalmi morál, erkölcsök az irányadóak, mint a Büntető törvénykönyv vagy a Polgári törvénykönyv stb, azonban a büntetés-végrehajtási intézményekben mind a jutalmazások, mind a büntetések rendszere teljesen más, ami motiválja a fogvatartottakat.

 

A jelenleg hatályos szabályok

Ezeket a magatartásokat szabályozza a jelenlegi, „Az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló” 2013. évi CCXL. törvény. Az új Bv. Kódex célja a jutalmazási és a fegyelmezési rendszer átalakítása volt, amely elősegíti az egyéniesítés és a progresszivitás elveinek megvalósítását.

Ebben a kis tanulmányban a mostani hatályos bv.kódexet, illetve az 1993. évi XXXII. törvényt hasonlítom össze, ami az 1979. évi XI. törvényerejű rendelet módosítása.

 

Jutalmazások rendszere:

Az 1993. évi XXXII. törvény 41§ (1) és (2) bekezdése rendelkezik a jutalmazásokról. A szakasz leírja, hogy mi a törvény célja a pozitív ösztönzési rendszerével. A jutalmazási rendszerrel próbálták a fogvatartottakat a kilátásba helyezett, jelentősen megnövelt előnyökkel, kedvezményekkel motiválni. Az egész teória arra épült, hogy az elismerés növelheti az elítélt önbizalmát, jobb teljesítmény elérésére serkentheti, ennek a motiváló eszköznek pedig különösen nagy a jelentősége az olyan fogvatartottak körében, akiknek az élete kudarccal teli.

„ Az elítélt példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményeiért, a tanulásban tanúsított szorgalmáért, az elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért vagy súlyos veszély elhárításáért jutalomban részesíthető.”[1]

 

A törvény értelmében a jutalmak a következők voltak:

• dicséret
• soron kívüli csomag
• soron kívüli látogatás
• látogatási idő meghosszabbítása
• személyes szükségletekre fordítható összeg növelése
• tárgy/ pénzjutalom
• fenyítés elengedése
• fenyítés törlése
• rövid tartamú eltávozás
• kimaradás

 

Nagyon fontos a rendelkezés szerint, hogy a jutalom arányban legyen a végzett teljesítménnyel, azaz ne legyen „túl dicsérve” vagy „alul dicsérve”, a megfelelő időben és időközönként részesüljenek jutalmazásban. A túl gyakori jutalmazás elveszti ösztönző hatását.

 

A dícséretnél fontos, hogy írásban is nyomon követhető legyen, azaz a személyi anyagukba kerüljenek be, hiszen beleszámít a bv.bíró döntésébe.

A látogatási időt alkalmanként plusz maximum egy órával lehet meghosszabbíttatni.

A személyes szükségletekre vonatkozó szabályozás értelmében egy hónapra maximum 100 %-al lehet növelni a kiétkezést.

A fenyítés törlésének a feltételes szabadságra bocsájtás, illetve az EVSZ, azaz az enyhébb végrehajtási szabályok elérése a cél. Ezt a büntetés-végrehajtási bíró látja az elítélt személyi anyagában, és bele számít a döntésében.

 

A rövid tartamú eltávozás és a kimaradás szabályai:

Fogház	15 nap/év
Börtön	10 nap/év
Fegyház	5 nap/év
Átmeneti csoport	15 nap/év

 

A rövid tartamú kimaradás esetében figyelembe kell venni a rezsimbe sorolás mellett, hogy folyik – e jelenleg (mármint az akkori szabályozás értelmében) büntetőjogi eljárás. Ha igen, akkor ezt a jutalmazást nem adták ki az elítélteknek. Az a személy sem kaphatta meg ezt a fajta jutalmat, aki nem tért vissza a korábbi eltávozás után, vagy ha visszatért, akkor ittas vagy bódult állapotban volt.

Ez a jutalom korábban nem volt, ezt az 1993-as novella vezette be, aminek a célja –hosszútávon- a szabadulás utáni beilleszkedést elősegítő intézmény. Itt főleg a családi kapcsolatok helyreállítása volt a cél, kikerülés után legyen hova mennie.

A kimaradás nem lehet több 24 óránál.

 

A 2013. évi CCXL. törvényben már megfigyelhetőek a változások, amelyek a reintegráció elvére épülnek. Az új Bv. kódex 165-167§-ban rendszerezi a motiváló eszközöket.

A megfogalmazás, hogy kiknek adható, annyiban tér el a korábbi kódexhez képest, hogy az új szabályozás már beleemeli a közösség érdekében végzett tevékenységet. Ennél a pontnál gondolhatunk külső munkáltatásra, amelyet a közösség javára végeznek a fogvatartottak. (jóvátételi munka)

 

Jutalmazások az új Bv. kódex szerint:

• dicséret
• kondicionáló terem használatának díjmentes biztosítása
• látogatófogadás soron kívül, látogatási idő meghosszabbítása
• a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése
• pénzjutalom
• tárgyjutalom
• a végrehajtott fenyítés nyilvántartásból törlése
• látogató bv. intézeten kívül fogadása soron kívül
• jutalom kimaradás
• jutalom eltávozás.

 

A jutalmak köre kibővül a korábbi kódexhez képest a kondicionáló terem használatának díjmentes biztosításával, illetve a látogató soron kívüli fogadásával a bv. intézeten kívül. További változást jelent, hogy a soron kívüli csomag fogadása, illetve a fenyítés eltörlése kikerült a törvényből.

A jutalmazások alól, főleg ami a büntetés-végrehajtási intézetekből való eltávozást illeti, ki lehet zárni azokat a fogvatartottakat, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban, illetve azokat a személyeket, amelyek a magatartási szabályokat ismételten, azaz nem első alkalommal, vagy súlyosan megszegi.

A büntetés-végrehajtási kódex szerint ezeknek a motiváló eszközöknek az a célja, hogy a pozitív ráhatást elérje, amely a fogva tartás rendjének a biztosítását segíti elő. Ez a rövid távú cél.

A jutalmazás akkor vált ki a fogvatartottakból pozitív érzelmi ösztönzést, ha az találkozik a fogvatartotti állomány igényeivel, azaz, ha olyan dologra irányul, amelyre vágyik az elítélt. A börtön elhagyási jutalmak nagyon nagy szerepet játszanak a hosszú ítéletet töltők börtönártalmainak csökkentésében.

A jutalmakat legyen szó dicséretről, vagy eltávról minden esetben rögzíteni kell FANY-ban. Ez a rendszer a Fogvatartotti Alap NYilvántartó, amelyben részletesen minden fel van tüntetve. Ez a rendszer váltja ki igazából a papír alapú rendszerezést, azonban azt továbbra is vezetniük kell a tiszteknek. A dicséretnél a fogvatartottak kérhetik, hogy töröljék a rendszerből a fenyítéseket. Ha fenyítés törlésre kerül sor, akkor azt a büntetés-végrehajtási bíró is látja, feltételes szabadságra bocsájtásnál, illetve EVSZ-nél nagy szerepe, úgymond sokat nyom a latba.

Az eltávokat (eltávozások) a parancsnok bírálja el, hogy megkapja-e az elítélt vagy nem. Ez parancsnoki hatáskör. Ezek az eltávozások beleszámítanak abba az időbe, amíg a szabadság vesztésüket töltik, tehát olyan, mintha a fogvatartott a börtönben ülve töltené a büntetését.

Gyakori a kiétkezések, azaz a spejz növelése is. Ez azt jelenti, hogy többet vásárolhatnak a börtön boltjában.

 

 

Büntetések rendszere:

A II. világháború idején népszerű elmélet volt a „Ne csak büntesd, hanem gyűlöld is!” elv. A fegyelmezés mindig központi kérdés volt a büntetés-végrehajtásban, ennek megítélése pedig koronként változott és változik jelenleg is.

Az 1979. XI. törvényrendelet fő célja az elítéltek nevelése, átnevelése volt. Az 1993. évi törvény szakított ezzel a hagyománnyal, vezérfonalának a középpontjában a segítségnyújtás állt. A fegyelmezés nem a nevelés egyik eszköze, hanem egy olyan szankció, amelynek az a célja, hogy a büntetés-végrehajtás rendjét megsértővel szemben olyan fegyelmezést eszközöljenek ki, amely a többi fogvatartottra nézve visszatartó erővel bír, azaz olyan büntetést kapjon, amely kiszabása után a többi fogvatartott elgondolkodjon, hogy megéri-e a rendbontás vagy nem.

 

Az 1993. évi XXXII. törvény alapján a következő fenyítések alkalmazhatóak:

• feddés
• személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése
• tíz napig terjedő magánelzárás; dolgozó elítélt esetében a munkáltatás engedélyezhető.

 

Az 1979. évi törvény eme fejezetében elméletileg hét fenyítési mód volt, azonban a törvényerejű rendeletnek azt a részét, amely az egyes büntetések és intézkedések végrehajtásáról szól, törölték.

A törvényhozó azért törölte a többi fenyítési módot, mert szerinte nem tekinthetőek megfelelő eszköznek, csökkentik a szabadulás utáni beilleszkedés esélyeit. (a régi szabályozásban a kapcsolattartás mértékének csökkentése is szerepelt, azonban ma már tudjuk, hogy a kapcsolattartásnak mekkora jelentősége van beilleszkedésben)

A fegyelmi eljárásban –amely végett a büntetést kiszabja a parancsnok, mivel ez parancsnoki hatáskör- a legfontosabb, hogy a büntetőjogi felelősséget megállapítsák, azaz a vétkes magatartása bűncselekményt is megvalósít-e, fegyelmi eljárás után feljelentést is meg kell tenni. Ha megtörténik a feljelentés, akkor ebben az esetben is ugyanolyan büntető eljárás fog indulni, mint ha szabadon lennének.

Ha a fegyelemsértés szabálysértést is megvalósít, azt fegyelmi vétségként kell elbírálni. Ezt a „Büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottak fegyelmi felelősségéről” szóló 11/1996. (X.15) IM rendelet szabályozza.

Nagyon fontos megállapítani, hogy a cselekményt egyedül és közvetlenül, valamint vétkesen, szándékosan vagy gondatlanul követik el. A fegyelmi cselekményben történő részességet is fontos megállapítani (felbujtó, bűnbak, stb).

 

A fegyelmezés a 2013. évi CCXL. törvény értelmében:

• feddés
• a magánál tartható tárgyak körének korlátozása (minimum 1, maximum 6 hónap)
• a jutalomként adható többletszolgáltatások megvonása
• személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése
• a bv. intézetek által szervezett programokon, rendezvényeken, szabadidős foglalkozásokon, sportprogramokon való részvétel korlátozása, esetleg eltiltása
• magánelzárás

 

A személyes szükségletekre fordítható összeget maximum 50 %-al lehet csökkenteni, maximum hat hónapig lehet ezt alkalmazni.

A többletszolgáltatásokat minimum egy, maximum három hónapra, a foglalkozásoktól való eltiltást pedig vagy meghatározott alkalmakra, vagy maximum három hónapig lehet korlátozni/eltiltani.

A feddés tulajdonképpen megegyezik a megrovással, ez a legenyhébb büntetés, tulajdonképpen egy magatartási forma helytelenítését fejezik ki vele.

A magánelzárásnak szintén meg vannak a szabályai. Ezt az intézet parancsnoka- vagy parancsnok helyettese- szoktak kiszabni.

 

A magánelzárás szabályozása:

Fogházban lévő elítéltet tíz, börtönben húsz, fegyház fokozatban lévő elítéltnek pedig huszonöt napra lehet kiszabni. Ha az elítélt dolgozik a magánelzárásban töltendő napok száma csökken. Ennek végrehajtása során nem lehet az elítéltet kimaradásra, eltávozásra küldeni, nem kaphat csomagot (nem is küldhet), nem telefonálhat, nem fogadhat levelet, nem fogadhat látogatót, nem dolgozhat, nem vásárolhat a boltban magának (spejz), nem mehet könyvtárba és nem sportolhat. Ezek alól persze vannak kivételek, amelyek a következők: telefonhívást, levelet csak és kizárólag a védőjétől kaphat, csak őt hívhatja. Látogatóként csak a lelkészt, a leendő munkáltatóját (ha a szabadulás előtt áll a fogvatartott), a pártfogó felügyelőt, és valamely karitatív szervezet megbízottját fogadhatja. Végrehajtási helye a fogda.

A magánelzárás kihirdetése a fegyelmi tárgyaláson történik, mellyel szemben van jogorvoslati lehetőségük a megfenyített elítélteknek. Ez is egy újítás az előző Bv. kódexhez képest.

A jogorvoslatnál fontos tudni, hogy amíg a kivizsgálás meg nem történik, addig a magánelzárás végrehajtását elhalasztják. Ezt az igényt azonnal kell kinyilvánítaniuk a fegyelmi meghallgatáson. A felülvizsgálatot a büntetés-végrehajtási bíró végzi el.

A magánelzárást fel lehet függeszteni, ha az elkövető részt vesz a közvetítői eljárásban. Ez is új elem a 2013.évi CCXL. törvényben, hiszen nagyon nagy hangsúly van a reintegráción, a mediáción és a resztoratív igazságszolgáltatáson, amelyek mind hozzájárulnak, hogy valódi megbánás és jóvátétel valósuljon meg.

A közvetítői eljárást egy erre a célra kiképzett a személyi állomány egy tagja végzi, a cél az elkövető és a sértett között írásbeli megállapodás jöjjön létre. Ehhez szükséges, hogy mindkét fél önálló akaratból járuljon ehhez az alternatív módhoz. Az eljárás során mindkét fél egyenrangú. Bármikor visszavonhatják a belegyezésüket az eljárásban, illetve nagyon fontos elem, hogy a megoldásra önként kell eljutniuk. Ha a hozzájárulásukat bármelyik fél felmondja vagy nem születik meg a megállapodás, akkor a kihirdetett fenyítést végre kell hajtani.

A jóvátételi munka végrehajtását a Bv. kódex 309 §-a szabályozza. Az elítélt a társadalom, a közösség sérelmét szeretné ezzel a fajta a büntetéssel kompenzálni. A bíróság három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt szabhatja ki, illetve a büntetés letöltését egy évvel elhalaszthatja, ha feltételezhető, hogy a büntetés célja ezzel is elérhető. Nagyon fontos, hogy vannak kivételek, amelyek miatt nem lehet ezt a büntetési nemet kiszabni. Ezek a következők:

• visszaeső elkövető
• bűnszervezetben történő elkövetés
• próbaidő alatti elkövetés
• szándékos cselekményt a letöltendő szabadságvesztés befejezése előtt követte el.

Ha szükséges, akkor pártfogó felügyelői ellenőrzés is elrendelhető. A bíróság határozza meg a jóvátételi munka tartamát, de azt, hogy az elítélt ezt a hol, melyik szervezetnél (civil, állami, egyházi) hajtja végre, a fogvatartott és a munkahely állapodik meg.

Ha az elítélt egy éven belül igazolja, hogy a jóvátételi munkát elvégezte, akkor megszűnik a büntethetősége abban az eljárásban, amely miatt kiszabták ezt a büntetési nemet.

 

 

 

Irodalomjegyzék:

• Belovics Ervin- Vókó György: A büntetés-végrehajtási törvény magyarázata, HVG-ORAC, Budapest, 2014.

Jogszabályok:

• A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi XI. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1993. évi XXXII. törvény, http://mkogy.jogtar.hu/?page=show&docid=99300032.TV (letöltés ideje: 2016.02.10)
• A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény, Patrocinium, Budapest, 2015.

[1] A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi XI. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1993. évi XXXII. törvény, http://mkogy.jogtar.hu/?page=show&docid=99300032.TV